Hermanus

Fokvárostól alig másfél órányira fekvő Hermanust elsősorban a bálnák tették híressé.

A legtöbb bálnát, elsősorban a ’Southern Right Whales’ fajtából június és november között láthatunk a város öblében. Ilyenkor szinte nyüzsögnek és ugrálnak a partközelben, állítólag óriási látványosság. Sajnos ebben még nem volt részem, mivel ilyenkor még nem vagyunk itt Dél-Afrikában. Novemberben viszont már többször is volt szerencsém látni egy-egy példányt, bár egy kicsit távolról, de így is nagy élmény volt! Legutóbb múlt héten kirándultunk arra felé és akkor is láttam egyet a partról, ami nagy szerencse, mert pont akkor és oda néztem, ahol felbukkant és lemerült, utána hiába pásztáztam a vizet, már nem volt sehol.

Bálnák ide, vagy oda, a tengerpart mentén vezető út Hermanusba egyszerűen lélegzet elállítóan gyönyörű, már csak ezért is érdemes errefelé venni az irányt!

Hermanus egyébként nagyon hangulatos kis város, közvetlenül az Indiai-óceán mellett fekszik egy öbölben, a partja meredek sziklás, hegyek körbe-körbe. 1992-ben egy helyi lakos kitalálta, hogy ő lesz a bálna kikiáltó, a napját a parton tölti és mihelyst valahol felbukkan a láthatáron egy bálna, megfújja a tengeri hínárból készített kürtjét, jelezve az érkezését. A kezdeményezés nagy sikert aratott, idővel ezzel egy hagyomány teremtődött. Hermanus a bálnáival a média figyelmébe került és felkapott turista célponttá vált. 

Utóbbi hermanusi kirándulásunkat összekötöttük a közelben élő barátaink látogatásával. Newton-Johnsonék mindentől távol a semmi szívében, inkább csak terepjáróval megközelíthető hegyoldalon építkeztek egy fynbos (tipikus dél-afrikai vegetáció) mező kellős közepén, kilátással az óceánra, a saját szőlőültetvényre és farmjukra. A farmerkedés mellett borászattal keresik a kenyerüket, a családi vállalkozás immár apáról fiaira és családjaira szállt.

Kilátás a ház teraszáról

Szőlőültetvény a völgyben

Kilátás és a fynbos növényzet

A farmon

A borok kiemelkedő minőségűek, nemcsak itt Dél-Afrikában ismertek, exportálnak belőle szerte a világba is jócskán. A szüret, sőt egyes borok palackozása éppen ottjártunkkor zajlott.

 

Az alábbi képen látható ropogós chiabattát a házigazda sütötte. Az elkészítés nagyon egyszerű és a kenyér nagyon finom, így a receptet közzé is teszem!

Hozzávalók:

-          4 csésze liszt (ebből 1 barna liszt)

-          2 csésze víz

-          2 evőkanál olívaolaj

-          1 ml (fél kávéskanálnyi) szárított élesztő

-          2 teáskanál só

Keverjük össze egy tálban a lisztet, sót, élesztőt, majd adjuk hozzá az olajat és vizet, egy kanállal elegyítsük, míg ragadós masszát nem kapunk. Öntsük körbe egy kevés olajjal, fóliával lefedjük és egy éjszakát szobahőmérsékleten pihenni hagyjuk (kb. 12 órán át).

Másnap egy lisztezett sütőlapon kenyér alakúra formázzuk (csinálhatunk 2 db-ot is akár belőle) és 230 fokon nagyjából fél óra alatt megsütjük.

Élesztőből nem kell több bele a megadott mennyiségnél, a házigazda állítása szerint a túl sok élesztőtől nem fog úgy feljönni a tészta!